A Pozsonyi kifli és a karácsonyi beigli gyakorlatilag tesók.
Egyszervolt holnemvolt, voltam egyszer én aki mint már elmítettem az előző és gyakorlatilag első bejegyzésemben, soha semmit nem sütöttem. Vagyis talán 3x maximum, abból is az egyik olyan jól sikerült, hogy az időtájban még létező drága barátnőim, el is nevezték harci puffancsoknak, mert kb ölni lehetett volna velük, pedig frissen készültek receptkönyvből. Ráadásul a szívem-lelkem beleadtam, de mégis ez lett az eredmény, hogy csak a vérszívást kaptam érte. Ők nevettek, kínomban én is, aztán ez az állapot, hogy nem sütök, itt meg is akadt, úgyhogy onnantól bolti ezmegazt vittem a bulikra. Na mivel mostanában nincsenek bulik, még ezek is elmaradoztak, de most már nagyon eltértem a lényegtől. Kitaláltuk Zsuzsival aki a féldruszám mert a második nevem nekem is Zsuzsi, hogy akkor csináljunk meg egy OKJ-t mert miért is ne. Nem ráérünk? (Mondjuk nem, de na.) Szóval ez a cukrászat egy elég jó kis szakma úgyamúgy és lehet benne kreatívkodni is, ami nagy örök nekem. Így nagy titokban belevágtam
