Innentől mindenki rettegjen akinek sütök

Érdekes dologba fogtam.

Soha a büdös életbe nem készítettem tortákat vagy süteményeket gyakorlatilag nem is értem, miért szűkítem a kört, egy konyhai antitálentum vagyok. 

Két kezemen meg tudom számolni, mikor sütöttem bármit. Valahogy az életem máshogy alakult, meg van egyfajta parám a maradékok miatt is. Mi az hogy valamihez csak egy fél kiló liszt kell. Oké, de mi legyen a másik féllel, meg ha ételszínezék kéne, akkor vajon mi a francra fogom elhasználni a maradékot? Ésígytovábbésígytovább. Mindez megspékelem azzal, hogy baromira nem bírom elviselni, ha koszos vagyok és hát ugye vegyünk egy alap dolgoz a tésztát (mellékszál, hogy értsd: már a gyurmától is agyf@szt kapok) azt be kell gyúrni és olyankor még fogalmam sincsen, hogy ezt hogy fogom átvészelni de azt hiszem terápiás jelleggel én bizony jelentkeztem cukrásznak. A tananyagokat ma kaptam kézbe, még nem mertem egyiket sem kinyitni, arra gondoltam amúgyis elöbb befotózom, hogy NI: innen indult a kis cserebogár.

Szóval ami a lényeg.

Itt vagyok 44 évesen, 2 manóval akik épp iskolakészek lassan, 11 éves grafikusi szabadúszás után, amiben tv-knél, meg online portáloknál és komoly élelmiszeripari cégeknél dolgoztam főleg, a kisebbeket már ne is említsem. És most kezdek megtanulni sütni főzni-szakmaként-, merthogy tényeg de TÉNYLEG lövésem sincs az egészről. Mért nem mentem el egy fűzűtanfolyamra? Mert utólag jutott eszembe, hogy az is egy megoldás lehetett volna. :D

Ha jobban utánagondolok, eddig csináltam párszor malackákat, meg 2 alkalommal tiramisut, és 1 alkalommal mákos gubát. Mondjuk ez utóbbi bármilyen versenyen megállta volna a helyét mindneki szerint, mind látványra, mind ízre, de azért nyugi, nem innen vettem a bátorságot. Hanem egyszerűen azon vagyok, hogy szerezzek magamnak egy olyan szakmát, amivel életképes és stabil jövőt adhassak megamnak. és a gyerekeimnek - Na itt a válasz a fentiekre igazából.

Légyszi drukkoljatok, hogy sikerrel járjak.

:D